Bármennyire is úgy gondolták az emberek, hogy alapos okuk van a panaszkodásra, az Úr nyilvánvalóan nem tartotta sérelmeiket jogosnak. A pusztában eltöltött oly sok év után, amikor Isten számtalan csodáját láthatták, mit tesznek ismét? Réges-régi panaszaikat sorolják, hogy minek is vitte őket Isten a pusztába. Azért, hogy meghaljanak? Nem csoda, ha Isten nem indult meg jajgatásukon. Panaszkodásukat még érthetetlenebbé tette, hogy közvetlenül azelőtt győzték le a kanaánitákat.
Olvassuk el 4Móz 21:5-9 verseit! Miben látjuk ismét Mózes közbenjárói szerepét? Miért volt szüksége a népnek közbenjáróra, különösen akkor?
Palesztinában körülbelül 35 kígyófaj él; némelyik faj mérge halálos. A pusztát ekkor elárasztó mérges kígyókat „tüzes kígyók"-nak nevezi a Biblia, utalva méregfoguk marásának szörnyű következményeire. Amint Isten visszavonta védelmező karját Izráeltől, sokakat megtámadtak a veszedelmes teremtmények. Tehát nem Isten küldte a kígyókat az izraelitákra, csak visszavonta tőlük addig felettük tartott oltalmát, a nép pedig ennek következményeit szenvedte.
Olvassuk el Jn 3:14-15 versét! Hogyan kapcsolja Jézus a kígyók történetét a megváltási tervhez? Milyen értelemben mondhatjuk, hogy mindnyájunkat megmartak a tüzes kígyók?
A rézkígyónak a póznára tűzése még nem közömbösítette a kígyók mérgét. Az embereknek fel kellett nézni a rézkígyóra, el kellett dönteniük, hogy engedelmeskednek, és csak azután következhetett a gyógyulás, a szabadulás. Ugyanígy Jézus halála sem jelent önmagában üdvösséget a világnak. Biztosítja ugyan a megváltás útját, de ahogy a népnek a pusztában fel kellett nézni a kígyóra, úgy nekünk is fel kell tekintenünk Jézusra, és hit által nyerjük el mindazt, amit Ő ingyen, kegyelemből felkínál.
Hogyan tapasztaltuk már az életünkben Krisztus gyógyító hatalmát? Még milyen sérelmünket kell hozzá vinnünk, hogy vigasztalást, gyógyu-lást és erőt kapjunk a továbblépéshez, még ha elviselhetetlennek tűnik is fájdalmunk?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!