„Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak" (2Móz 19:5-6).

Hogyan tudjuk alkalmazni a fent leírtakat magunkra, mint egyházra, amit arra hívott el az Úr, hogy üzenetét eljuttassa a világnak? Lásd 1Pt 2:9; Jel 14:6-12!

4Móz 18:1-ben az Úr szerette volna arról biztosítani a népet, hogy nem fognak meghalni, ha az általa erre a feladatra kiválasztott papok közvetítésével közelítik meg a szent sátort, mert a papok közbenjárók lesznek köztük és az Úr között. A többi lévitától eltérően a papok felelőssége volt, hogy felügyeljék: illetéktelen személyek ne közelíthessék meg a sátort, beszennyezve azt. A közösségnek így nem kellett annyira félni attól, hogy a sátorhoz közelítve a halál kockázatát vállalják.

Olvassuk el 4Móz 18:1-7 verseit! Milyen egymástól eltérő feladatokról olvasunk itt?

Fontos megfigyelnünk, hogy bár az egész nép „papok birodalma" volt, csak bizonyos emberek végezhettek egyes feladatokat; mint ahogy itt is láthatjuk: a lévitákat és Áron családját elkülönítette Isten a „köznéptől", sőt, Áron családját is a lévitáktól. Egyértelmű, hogy az Újszövetség idején az ilyen, öröklődésen alapuló szerepek – mint amilyen a léviták tiszte volt – már megszűntek, de az Újszövetségben is olvasunk különböző egyházi tisztségekről (1Kor 12:28-31; Ef 4:11).

Milyen lelki ajándékokkal rendelkezünk, és hogyan tudnánk azokat jobban kamatoztatni saját gyülekezetünkben?