A szent sátorban az áldozatbemutatás központi helye az égőáldozati oltár volt. Az akácfából készült, rézzel borított oltár a pitvarban állt, közel a két helyiségből álló szentély bejáratához. A szentek szentjének kárpitja előtt álló aranyoltár csak a tömjén égetésére szolgált.

Olvassuk el Mózes negyedik könyve 7. fejezetét! Milyen érzéseket kelt bennünk az, amikor az ünnepélyes szertartás keretében bemutatott áldozatokról olvasunk? Milyen lelki tanulságokat vonhatunk le e beszámolóból? Például, mi jelképezi itt a keresztet?

Az oltárt korábban már egy hét napig tartó szertartás során felszentelték (2Móz 29:37). Most a fejedelmek – a nép képviselői – hoztak el áldozatokat az oltár felszentelésének megünneplésére, amely 12 napon át tartott. Minden fejedelemnek és törzsének egy nap állt rendelkezésére. Mindenki egyforma ajándékot hozott, ami talán arra utalt, hogy mindegy, ki milyen pozíciót tölt be az életben, Isten szemében mindannyian kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk.

„Némelyek csodálkoznak azon, hogy Isten olyan sok vérző áldozat felajánlását igényelte a zsidó társadalomban.

A haldokló áldozatok Jézust jelképezték. A lecke – melyet a papok világosan megmagyaráztak – ünnepélyes, szent ceremónia útján vésődött az elmékbe és a szívekbe. Az áldozatokat maga Isten tervezte, hogy általuk megtanítsa azt a nagyszerű és jelentős igazságot: egyedül Krisztus vére által van bűnbocsánat" (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. köt. 99. old.).

Könnyű belemerülni a világ dolgaiba, igaz? Mit kell tennünk azért naponta, hogy Krisztus keresztáldozatának valósága, illetve Megváltónk értünk vállalt tettei maradjanak a legfontosabbak számunkra?