„Sáfáraim!" – intett az Úr.

S mi olyan gazdagok vagyunk.

Percet, órát kezünkbe számolt.

Sok láthatatlan aranyunk.

Olyan csodálatos vagyon.

Mire való? Meddig elég?

Míg aranyat aranyra költünk,

soha nem sejtjük van-e még?

De egy is olyan hatalom:

egy óra… röpke pillanat…

kenyérré lehet koldusasztalon…

lehet meghajlás Isten-kéz alatt…

Boldog fölfeleszárnyalás…

bilincses, átkos kötelék.

Odaadhatjuk játszva semmiért

– és lehet mindenre elég.

Életet nyerhetünk vele,

s szétszórhatjuk haszontalan.

…De soha egyikünk se tudja,

melyik az utolsó arany.