E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 36:1-4; 1Thesszalonika 2:13;

SZOMBAT DÉLUTÁN

2Timóteus 3:16; Titusz 1:12; 2Péter 1:1-4, 20-21

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Timóteus 3:16).

A keresztények régóta vitáznak a kérdésen: „Mit jelent, ha azt mondjuk, hogy a Biblia ihletett?" Az adventisták emellett foglalkoznak még Ellen G. White ihletettségének kérdésével. 1906-ban White egy adventista orvosnak írt levelében cáfolta, hogy az általa leírt minden szó éppen annyira ihletett volna, mint a Tízparancsolat. „Testvérem, szorgalmasan tanulmányoztad írásaimat, és bizonyára sehol nem találhattál olyat, melyben ezt állítottam volna. Olyat sem találsz, ahol a mű úttörőinek bármelyike is állítaná ezt" (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. köt. 23. old.). Ezen a héten az ihletettség kérdésének néhány szempontját fogjuk tanulmányozni.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Mi a különbség az ihletettség és a kinyilatkoztatás között? Mi a különbség a szó szerinti ihletés és a gondolat ihletettsége között? Vajon a próféták írás közben kaphatnak segítséget másoktól? Milyen példákat találunk arra, hogy egy próféta Biblián kívüli forrást idéz?