Égnek már mind az égi mécsesek,
apró szikrákat szórnak szerte-szét.
S amint közeleg az éji vak sötét,
otthonom felé sietve megyek.
A szívem hálája dalokba száll.
Utamon itt-ott apró kis fények,
elnézem őket; rám nevetgélget
a sok apró kis szentjánosbogár.
Égő, pici lámpák a sötétben.
Vágyat gyújtanak fáradt szívemben.
Bár lenne éltem olyan fénysugár,
hogy fényt szórhatna sok emberszívbe,
künn a világban, a vaksötétben!
Hadd legyek, Uram, ilyen fény-bogár!