TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 184-187. old.; Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 506-507. old.

„Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot, az iránta való engedelmesség a törvényes határon belül szent kötelességünk. De ha követelményei ütköznek Isten követelményeivel, akkor Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mintsem az embernek. Isten szavát minden emberi törvényhozás felettinek kell elismernünk. Az 'így szól az Úr' nem állhat mögötte annak, hogy 'így szól az egyház', vagy 'így szól az állam'. Krisztus koronájának a földi uralkodók koronái fölött kell ragyognia" – (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 45-46. old.).

„Véges elme nem képes teljesen felfogni a Végtelen jellemvonásait és munkáit. Kutatás által nem találhatjuk meg Istent. A legnagyobb és legműveltebb elmének ugyanúgy, mint a leggyengébbnek és legtudatlanabbnak is titoktól övezett marad az Ő szent lénye. 'Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége' (Zsolt 97:2). A velünk való bánásmódját csak annyira tudjuk megérteni, amennyire felismerjük határtalan kegyelmének egyesülését végtelen hatalmával. Szándékaiból annyit érthetünk meg, amennyit emberi elménk fel tud fogni. Ezen túlmenően is bízhatunk a mindenható kézben, és abban a szívben, amely telve van szeretettel" – (Ellen G. White: Előtted az élet, Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 169. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

„A tapasztalatokból nyert tudás értéke úgy tűnik, még a legjobb esetben is csak korlátozott lehet" – T. S. Eliot: East Coker. 1. Gondolkodjunk el ezen az idézeten, méghozzá Préd 9:1-2 verseivel összefüggésben, miszerint teljességgel hiábavaló Isten útjait fürkészni. Hol van tehát a határa annak, amit megtudhatunk Istenről azon túl, amit az Igében már kinyilatkoztatott? 2. Beszéljük meg a keddi részre adott válaszokat. Mit tanulhatunk egymás feleleteiből?

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz

hamisítványnak érzem vonalait, színeit, sohase

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.

Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is

számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű

voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.

Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek

útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit,

a gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget

nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.

Hangod fájó hullámokat kavart, mikor

a sok beszéd után rekedten újra

szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott

ruhádon vastagon ült a nagy út pora,

sovány, széltől-naptól cserzett arcodon

bronzvörösre gyúlt a sárgaság, s két

parázsló szemedből sisteregve hullottak

borzas szakálladra az Isten könnyei –


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 1. negyedév

A prédikátor könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: