ISTEN A MENNYBEN, AZ EMBER A FÖLDÖN

A prédikátor könyvében Salamon a gyakorlati életre és az erkölcsi útmutatásra helyezte a hangsúlyt, épp úgy, mint A példabeszédek könyvében. Tette mindezt úgy, hogy tisztában volt Isten valóságával, jelenlétével. Ezekben a részekben is ír Isten valóságáról, ugyanakkor közelségéről is. Utal rá, hogy az Úr számon tartja, ki hogyan közelít hozzá. Nem közömbös neki, hogyan szólítjuk meg; figyeli, hogy az ember megadja-e neki fogadását. Salamon Istene, a Biblia Istene más, mint a deizmus követői által festett istenkép, miszerint az Isten megteremtette, majd magára hagyta a világot. Ha így lenne, valóban volna okunk a kétségbeesésre!

Olvassuk el Préd 5:1–7 verseit. Foglaljuk össze a szakasz mondanivalóját, még ha nem is értünk pontosan minden egyes kifejezést.

Salamon ilyen összefüggésben tárgyalja az ember Istenhez való viszonyát.

Olvassuk el Mt 21:28–31 verseit. Hogyan kapcsolható ez a szakasz Salamon szavaihoz?

Egyértelmű. Ha fogadást teszünk az Úrnak, akkor álljuk is a szavunkat! Persze ezt könnyebb mondani, mint gyakorolni. Hányszor fogadkoztunk már Istennek, esküdöztünk, hogy soha többet nem tesszük ezt vagy azt, esetleg mindig ezt és ezt fogjuk tenni, mégsem sikerült. Biztosan komolyan gondoltuk akkor, és igyekeztünk is, mégis belebuktunk. Mit mondhatunk tehát a helyzetünkről?

Milyen reményét csillantanak fel előttünk Mt 18:21–23; Róm 2:4 és 1Jn 2:1 versei még kudarcaink ellenére is?

Előfordult már, hogy megfogadtunk valamit az Úrnak, de ígéretünket nem tudtuk betartani? Mit tehetünk ilyen helyzetben?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 1. negyedév

A prédikátor könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: