Az amerikai történelem egyik leghíresebb és legsikeresebb üzletembere volt Lee Iacocca, aki hosszú éveken át irányította a hatalmas Chrysler vállalatot. Ő mondta egyszer: „Megértem életem alkonyát, és még mindig azon tűnődöm, mi is az élet értelme... Annyit azért elmondhatok, hogy a hírnév és a szerencse mulandó."

Olvassuk el Préd 2:5-12 verseit. Mi ennek a szakasznak a lényege?

Természetes, hogy Salamont bizonyos fokú megelégedéssel töltötte el a jólét (Préd 2:11), de megelégedettsége nem volt tartós, nem kapta meg, amire lelke mélyén vágyott (12. vers). Ha valóban az anyagiakon múlna, Salamon lehetett volna a világ legboldogabb embere. A prédikátor könyve mégsem egy boldog ember szavait tükrözi.

Olvassuk el újból Préd 2:5–12 verseit. Mit mondhatott magáénak Salamon? Lásd még 1Kir 7; 10:10-29!

Annyi mindent megkapott, akkor miért nem volt mégsem igazán boldog?

Itt csak az anyagi természetű dolgokról esik szó. Salamon valóban megkapott mindent, hogy fizikai vágyait kielégíthesse. De az ember nem csak test – a létfontosságú szervek összessége. Lényünk része lelki, erkölcsi oldalunk is, amit anyagi természetű dolgok nem elégíthetnek ki igazán. Salamon esete is éppen ezt bizonyítja. Érdekes, hogy az úgynevezett „fejlett" világban, ahol a többség anyagi biztonságban, gazdagságban él, sokszor boldogtalanabbak, az élettel elégedetlenebbek az emberek mint ott, ahol kevesebbel kell beérni.

Olvassuk el Mt 6:33-at. Hogyan könnyíthetett volna Salamon gondján az itt kifejtett igazság? Milyen tanulsággal szolgál ez az ige kísértéseink közepette?