„A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei" A prédikátor könyvének címe a héberben „Kohelet", ami a héber „kahal" gyökből származik, és azt jelenti, hogy „gyülekezni", „összegyűlni", „összegyűjteni". A zsidók a szerzőt és a könyvet is ezzel a szóval jelölték.

(Préd 1:1).

Az évszázadok folyamán sok vitát kiváltott, hogy pontosan mit is jelent a kohelet szó. Vajon a király azért hívta össze az embereket, hogy eléjük tárhassa ismereteinek gazdag tárházát? Vagy inkább arra utalna a cím, hogy a király igyekezett minél nagyobb bölcsességre szert tenni, amint saját szavai is utalnak rá (Préd 1:13, 16–17)? Várnunk kell, amíg a mennybe érünk, hogy pontosan megtudjuk a választ.

Olvassuk el

A prédikátor könyve

1. fejezetét. Hogyan foglalhatjuk össze Salamon szavainak lényegét? Figyeljünk a fejezet üzenetének fő mondanivalójára, hangvételére. Mit akart a király kifejezni, és hogyan értelmezhetjük azt keresztény szempontból? Olvasás közben gondoljunk arra, hogy ki is írta le mindezt, mikor és miért!

Első látásra azt mondhatjuk, hogy egy megkeseredett, kiábrándult, borúlátó ember szavait olvassuk. Bármerre tekint, mindenütt csak a dolgok monoton ismétlődését, eredménytelenségét, az élet értelmetlenségét látja. Könyvének ez a része olyan, mint sok mai ateista filozófus szavai, akik a lét értelmetlenségén és hiábavalóságán keseregnek. Természetesen ezt már nem mondhatjuk el Salamonról. Könyvét a Biblia egészének fényében vizsgálva az Istentől elszakadt, az Istennek nem engedelmeskedő ember keserűségének és cinizmusának kifejeződéseként értelmezhetjük. Salamon csak a közvetlen földi élvezeteknek élt, és elfeledkezett az Isten szerinti élet szélesebb köréről, az üdvösség ígéretéről. Ha ebben az összefüggésben vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy szavai tökéletesen illenek a Szentírás tartalmának egészéhez, még ha a megközelítés egészen eltérő is.

Mennyi a keserűség, a cinizmus az életünkben? Mi lehet ennek az oka? Hogyan szabadulhatunk meg ezektől, mielőtt lelki életünket teljesen megmérgeznék?