Természetesen az Úr nem nézte tétlenül, amint Salamon elfordul a hittől. Isten, aki nem akarja, hogy „némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson" (2Pt 3:9), bizonyára mindent megtett, és hatott egykor hűséges szolgája szívére.

Mit mondott az Úr Salamonnak? Mi mutat rá ebben a szakaszban is, hogy jó és rossz tetteink egyaránt hatnak másokra? Még miben mutatkozott meg Isten kegyelme Salamon iránt (1Kir 11:11–13)?

A bűnök miatt milyen próbát engedett meg az Úr Salamon életében (1Kir 11:14–43)?

Még ha a Szentírásból nem is derül ki egyértelműen, Ellen White világosan leírja, hogy élete végén Salamon belátta balgaságát, és megtért. Sokat tanult rettenetes hibájából, így végül „írásba foglalta eltékozolt éveinek történetét és a benne rejlő elrettentő tanulságokat a későbbi nemzedékek számára" – (E. G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 51. old.).

Olvassuk el Préd 1:1, 16; 2:4–10 verseit. Miért mondhatjuk e szövegek alapján, hogy valóban Salamon volt A prédikátor könyvének írója?

Salamon szomorú esetéből számos tanulságot levonhatunk. Először is, bármilyen magasra emelkedik az ember, soha nem élvez automatikus védettséget a bűn veszélyével szemben. Másodszor, bűnével nemcsak önmagára, de másokra is szenvedést zúdított Salamon. Végezetül pedig, A prédikátor könyvét olvasva láthatjuk, hogy mennyi keserűség és szenvedés érte Salamont a rossz döntések következtében.

Salamon valóban messze elhajlott Istentől, az Úr mégsem mondott le róla. Mire következtethetünk ebből mi, akik minden bizonnyal szintén megbotlottunk és elestünk már, talán többször is?