Milyen képpel érzékelteti Pál apostol azt az egységet, amely Krisztusban jön létre a különböző népek között? Hogyan hozott létre Krisztus a kettőből egyet? Ef 2:11–22; Gal 3:28

Krisztus keresztje ledönti az embereket elválasztó falakat. A zsidók templomában falak emelkedtek a hívők – férfiak és nők, zsidók és pogányok – között. Pál rámutat, hogy Krisztusban egység jön létre zsidók és pogányok között. Utalás ez a nemzetek, népcsoportok, társadalmi rétegek és nemek közötti egységre is. „Hogy ama kettőt egy új emberré teremtse őmagában, békességet szerezvén" (Ef 2:15). Ez a jó hír is segít a házasoknak valóban eljutni az egy test egységére. A Krisztusba vetett hit által a már régóta megosztott családok is megbékélhetnek egymással.

Könnyű bibliaszövegeket idézni a Krisztusban való egységről, de egészen más azt valóban tapasztalni is. Milyen gyakorlati változásokat idéz elő Krisztus az életünkben, amelyek által eljuthatunk a megígért egységre (lásd pl.: Róm 6:4–7; 2Kor 5:17; Ef 4:24–32)?

„Képzeljünk el egy nagy kört, amelynek a szélétől számos vonal halad a középpont felé. Minél közelebb érnek a vonalak a középponthoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz is… Minél közelebb jutunk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz" (Ellen G. White: The Adventist Home, 179. old.).

„Apa és fiú, férj és feleség között… ott áll Krisztus, a Közbenjáró, akár felismerik az emberek, akár nem. Nem létesíthetünk közvetlen kapcsolatot senkivel, egyedül csak Krisztus, csak az Ige által, ha követjük Őt" (Dietrich Bonhoeffer: The Cost of Discipleship. 86. old. New York, The MacMillan Company, 1963.). „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Jn 15:12). János apostol, aki ezeket a szavakat leírta, előzőleg egyáltalán nem volt szeretetre méltó, inkább öntelt, hatalomra éhes, bírálgató lelkületű és lobbanékony (Mk 3:17; Lk 9:54–55; lásd még: Ellen G. White: Jézus élete, 241–242. old.). Később visszaemlékezett rá, hogy Jézus mennyire szerette még rossz tulajdonságai ellenére is. A Mester szeretete fokozatosan megváltoztatta Jánost, így volt képes azután másokat is megszeretni a keresztény egységben. „Mi szeressük őt; mert Ő előbb szeretett minket" (1Jn 4:19), és „ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (11. vers) – írta az apostol.

Milyen közel van családunk vagy gyülekezetünk családja a kör középpontjához? Minek kell még eltűnnie ahhoz, hogy a kapcsolatok igazán jók legyenek?