Milyen reggeli és esti áhítatot tartott Isten népe az Ószövetség korában? 2Móz 29:38–42 Milyen lelki tanulságot vonhatunk le ma az Izrael népe által gyakorolt szokásból?

A templomban reggel és este feláldoztak egy esztendős bárányt, és ekkor Izrael népe istentisztelet tartott. Megemlékeztek Istennel kötött szövetségük történetéről. Újból kifejezték, hogy hisznek Megváltójukban, Istenben. Az áldozat Krisztus halálának árnyékát vetítette előre, hiszen Ő a Bárány, „aki megöletett a világ alapítása óta" (Jel 13:8). „Ebben a szokásban a keresztények is megszívlelendő példát láthatnak a reggeli és estéli imára. Amíg Isten megítéli a lélek nélküli áhítatokat, addig örömmel tekint azokra, akik iránta való szeretetből hajtják meg magukat előtte minden reggel és este, hogy nála bűnbocsánatot keressenek elkövetett bűneikért, és áldásáért könyörögjenek" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 311. old.).

Az imádság is fontos a családi élet szempontjából. A közös hit által öszszeforrt családok tagjai erőt nyernek egymástól, miközben az élet csatáit vívják. Olyan békességben élnek, amit nem ismerhetnek azok a családok, akik nem Krisztusra építették életüket. A fiatalok között végzett felmérések azt igazolják, hogy a rendszeres családi áhítat valóban erősíti lelki fejlődésüket, és inkább elfogadják a szüleik által képviselt értékeket, megtartják családjuk hitét azok, akik rendszeres imaéletet gyakorolva nőnek fel.

Mi volt a legemlékezetesebb élményünk a családi áhítatok alatt? Hogyan járulhatnak hozzá a szülők, hogy mind több feledhetetlen élményt szerezzen a család? Hogyan beszélhetünk a hitről a gyerekek kérdéseire válaszolva?