E HETI TANULMÁNYUNK: Zsolt 9; ApCsel 1:8; Kol 4:6; Ef 4:15, 29; 1Kor 2:1–5; Jak 3:5–13; 4:11
„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell kinek-kinek megfelelnetek" (Kol 4:6).
KULCSGONDOLAT: Isten arra kér, hogy beszédünkkel is dicsőítsük, és mások áldására legyünk.
A BESZÉD ADOMÁNYA áldás, de lehet szörnyű átok is. Amikor új életet kezdünk, és elfogadjuk Krisztus uralmát, hagyjuk, hogy azután Ő irányítsa szavainkat is. Ha bölcsen élünk, beszédünkkel dicsőséget szerezhetünk Istennek, és áldást áraszthatunk a környezetünkre. Rosszul megválogatott szavaink azonban rengeteget árthatnak. A helytelen beszéd fájdalmat okoz Istennek, és megsebzi a környezetünkben élőket is.
Ellen White emlékeztet rá, hogy „a beszéd képessége értékes ajándék, és ha legnemesebb adományunkkal, a gondolkodásunkkal igyekszünk megismerni Istent, akkor szavainkból mennyei kegyelem árad. Beszédünk olyan csatorna, amely közvetítheti Isten ismeretét" (Ellen G. White: Manuscript Releases, 19. köt. 277. old.).
Ezen a héten néhány gyakorlati módszerrel foglalkozunk beszédünkkel kapcsolatban, amelyeket felhasználhatunk Isten dicsőségére és mások áldására. Nekünk is szól, amit Pál apostol mondott az ifjú Timótheusnak: „légy példa… a beszédben" (1Tim 4:12).
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!