SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 18:13-22; 5Mózes 18:15;
Máté 5:5; 11:20-30; Galata 5:1; 6:2
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11:28, RÚF).
Gyönyörű ígéretet adott itt Jézus! Elvégre ki nem fáradt volna meg közülünk, ha nem is annyira a munkától (bár gyakran ez a helyzet), mintsem az élet okozta terhektől? Krisztus pedig azt mondja itt, hogy Ő valóban tudja, min megyünk keresztül, és képes segíteni nekünk, ha hagyjuk.
Ezután úgy folytatja, hogy vegyük magunkra az Ő igáját, „Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Mt 11:30, RÚF). Más szóval: szabaduljatok meg a saját igátoktól és terheitektől, amiket cipeltek (adjátok nekem), és helyette vegyétek magatokra az enyémet, amit könnyebb elhordani!
Miként tapasztalhatjuk azt a nyugalmat, amiről Jézus beszél? Elvégre olyan világban élünk, amiről a bűneset után az Úr azt mondta Ádámnak, hogy „Arcod verejtékével egyed a kenyeret” (1Móz 3:19, RÚF). Ezért tudtuk meg, hogy milyen érzés dolgozni és – legalábbis számunkra – túl nehéznek tűnő terheket cipelni.
Letöltés |