GONDOLATOK A GOLGOTÁRÓL

A megváltás útja az Ószövetségben, a mózesi szövetség alatt nem különbözik az Újtestamentumban bemutatott útjától, hit által kapjuk. Ha bármi más biztosíthatná, például a cselekedetek, akkor jogosultak lennénk rá, a Teremtő tartozna ezzel nekünk, kötelező volna megadnia. Csak az hiheti, hogy Isten számára kötelező volna megmenteni bennünket, aki nem méri fel a bűn súlyát. Ám csupán egy dolog kötelező érvényű: a mi tartozásunk a törvényszegés miatt. Természetesen mi képtelenek lennénk megfizetni ezt az adósságot, de szerencsénkre Jézus ezt megtette.

„Amikor az ember teljesebben felméri annak az áldozatnak a hatalmas voltát, amit a mennyei Felség megtett az ember helyett vállalt halálával, az felnagyítja szemében a megváltási terv jelentőségét. A keresztény szívében gyengéd, szent és erős érzéseket ébreszt, ha a Golgotára gondol. Szívét és ajkát Isten és a Bárány dicsőítése tölti be. Büszkeség, önteltség nem virulhat annak a szívében, akiben elevenen élnek a Golgota jeleneteinek emlékei… A világ minden gazdagsága sem elég egyetlen vesztébe tartó lélek megváltására sem. Ugyan ki mérhetné fel Krisztus szeretetének nagyságát, amit az elveszett világért érzett a kereszten függve, a bűnös emberekért szenvedve? A szeretete felmérhetetlen, végtelen.

Krisztus bemutatta, hogy szeretete erősebb a halálnál. Elvégezte az ember üdvösségét. Noha a legfélelmetesebb küzdelmet állta ki a sötétség erőivel szemben, mindezek között a szeretete egyre csak erősödött. Elviselte azt is, hogy az Atya elrejtette az arcát előle, míg lelke keserűségében így kiáltott fel: »Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet« (Mt 27:46). Karja üdvösséget hozott. Megfizette az árat az ember megváltásáért, amikor lelke utolsó küzdelmében kiejtette az áldott szót, amely az egész teremtett világban visszhangzik: »Elvégeztetett« (Jn 19:30).

A Golgota jelenetei a legmélyebb érzéseket ébresztik fel bennünk. Érthető, ha lelkesedést vált ki bennünk e téma. Gondolatainkkal, képzeletünkkel soha nem tudjuk igazán felfogni, hogy a tökéletes, ártatlan Krisztus ilyen fájdalmas halált halt, magára véve a világ bűneinek a súlyát. Fel nem mérhetjük e csodálatos szeretet hosszúságát, szélességét, magasságát és mélységét. Ha a Megváltó szeretetének páratlan mélységén elmélkedünk, az betölti a gondolatainkat, megérinti, megolvasztja lelkünket, finomítja és felemeli érzéseinket és egész jellemünket maradéktalanul átformálja” (Ellen G. White: Testiomonies for the Church. 2. köt. 212-213. o.).


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: