Ó ÉS ÚJ SZÖVETSÉG

„Az idegeneket, akik csatlakoznak az Úrhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az ÚR nevét, és az ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez, elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára” (Ézs 56:6-7, RÚF).

Jeremiás kijelenti, hogy Isten szövetséget köt majd „Izráel házával” (Jer 31:33). Azt jelentené ez, hogy kizárólag az Ábrahám magvából valók, a vér szerinti, született zsidók kapják csak az ígéreteket? Nem! Valójában még az ószövetségi időkben sem így volt. Az természetesen igaz, hogy a zsidó nép egésze kapta a szövetségi ígéreteket, de nem mindenki más kizárásával. Éppen ellenkezőleg! Isten mindenkit hívott, zsidókat és pogányokat: részesüljenek az ígéretekből, de el kellett fogadniuk, hogy belépnek a szövetségbe. Ma sincs ez másként.

Olvassuk el az Ézsaiástól fentebb idézett szöveget! Milyen feltételekkel kell számolni azoknak, akik szolgálni akarják az Urat? Különbözik lényegében, amit az Úr tőlük kért attól, amit ma tőlünk kér? Indokoljuk meg a válaszunkat!

Az új szövetségről azt olvassuk, hogy „jobb” (lásd a szerdai tanulmányt), azonban a régi és az új szövetség alapvető elemeiben valójában nincs különbség. Ugyanaz az Isten kínálja fel az üdvösséget, ugyanazon az úton, kegyelemből (2Móz 34:6; Róm 3:24); mindkettőben Isten keresi a népet, amely hit által kéri a bűnbocsánat ígéreteit (Jer 31:34; Zsid 8:12); ugyanaz az Isten akarja beírni törvényét azoknak a szívébe, akik hajlandóak követni Őt a hit kapcsolatában (Jer 31:33; Zsid 8:10), legyenek akár zsidók, akár pogányok. Az Újszövetségben a kegyelem általi kiválasztásra válaszoló zsidók elfogadták Jézus Krisztust és az evangéliumát. Egy ideig ők voltak az egyház szíve, a „maradék a kegyelemből való választás szerint” (Róm 11:5), szemben azokkal, akik „megkeményíttettek” (Róm 11:7). Ugyanakkor pogányok, akik korábban nem hittek, elfogadták az evangéliumot és beoltattak Isten igaz népébe, a hívők közösségébe, ahol nem számít, mely néphez, fajhoz tartoznak (Róm 11:13-24). Tehát a pogányok, akik „abban az időben Krisztus nélkül valók” voltak, „Izráel közösségéből kirekesztve, és az ígéret szövetségétől idegenek” (Ef 2:12, ÚRK), Krisztus vérében szintén közel kerültek. Krisztus az „új szövetség” közbenjárója (Zsid 9:15), nemzetiségtől, fajtól függetlenül minden hívő számára.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2021. 2. negyedév

Az ígéret: Isten örök szövetsége

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: