Hosszú, nehéz évszázadokon át Izrael belemerült az egyiptomi pogányság mélységeibe, és ez kétségkívül elhomályosította ismereteiket Isten személyét, akaratát és jóságát illetően.
Hogyan nyerheti vissza Isten a népét?
Először is Izrael iránti szeretetét bemutatva, a szabadítás hatalmas tetteivel. Igyekezett rávenni őket arra, hogy szeretettel válaszoljanak a felkínált szövetségre. Isten előbb emlékeztetett az értük végbevitt, kegyelmes tetteire a Sínainál.
Milyen két példával ábrázolta a Sínainál az Úr azt, ahogyan kivitte Izraelt Egyiptomból?
2Móz 19:4; 5Móz 32:10-12
5Móz 1:29-31; Hós 11:1
Hogyan viszonyult Isten a népéhez? Mire taníthatták ezek a képek Izraelt (mint ahogy minket) ezzel kapcsolatban?
E példák arra utalnak, hogy Isten nagyon is tudatában van gyámoltalanságunknak. Olvassuk el Zsolt 103:13-14 verseit! A sas és a gyermekét karjára vevő szülő példája is érzékelteti, mennyire törődik a jólétünkkel. Gyengéd, támogató, védelmező, bátorító, teljes érettségre akar vezetni.
„Közismert volt, hogy a hegytetőkön fészkelő sasok milyen odaadóan gondozzák fiókáikat. Amikor kicsinyeiket repülni tanítják, a hátukra véve nagy magasságba emelkednek velük, ahonnan látni a Sínai síkságait, majd leejtik őket. Ha a fióka még túl kicsi, vagy ha megrémíti a repülés, az apa gyorsan alászáll, hogy a hátára vegye és visszavigye a szirti fészekbe. Az isteni hang pedig azt mondja, hogy »így hoztalak ki Egyiptomból magamnak«” (George A. F. Knight: Theology of Narration. Grand Rapids, MI., 1976, Eerdmans Publishing Company, 128. o.).
Hasonlítsuk az egymás iránt tanúsított érdeklődésünket ahhoz, ahogyan Isten törődik velünk! Az Ő gondoskodása mire késztessen bennünket embertársainkkal kapcsolatban?
Saját tapasztalatainkból milyen példával érzékeltetnénk Isten önzetlen törődését? Soroljunk fel néhány képet, egyéni tapasztalataink és kulturális hátterünk alapján! Beszéljünk erről a csoportban!
Letöltés |