SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15:7-18; 17:1-14; 41:45;

2Mózes 3:14; Dániel 1:7; Jelenések 14:6-7

„És megállapítom az én szövetségemet énközöttem és teközötted, és teutánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak teutánad” (1Móz 17:7).

Talán emlékszünk valamilyen gyerekkori betegségre, egy tüdőgyulladásra, ami komolyan ledöntött a lábunkról vagy még súlyosabb következményekkel is fenyegetett. A hosszú, lázas éjszakában a félálomból felébredve, az éjjeli lámpa halvány fényénél megláttuk az édesanyánkat vagy az édesapánkat, aki az ágy melletti széken virrasztott.

Képletes, emberi értelemben pedig, miközben az özönvíz utáni évszázadokban egyre sűrűsödött az erkölcsi sötétség, Isten a bűnbeteg világ ágya mellett ült. Megszólította Ábrámot, mert egy népet akart alapítani hűséges szolgája által, akikre rábízhatja neve ismeretét, akiket üdvözíthet.

Isten tehát szövetségre lépett Ábrámmal és utódaival, ezáltal részletesebben bemutatta az emberiségnek a bűn következményeitől való szabadítását célzó tervét. Az Úr semmiképpen sem akarta magára hagyni teremtett világát a nagy szorultságban. Ezen a héten további szövetségi ígéretek kibontakozását vizsgáljuk majd meg.

HETI ÁTTEKINTÉS: Mi a neve Istennek, és mit jelent? Mi a jelentősége a neveknek, amelyekkel bemutatta magát Ábrámnak? Mely nevekkel utalt önmagára? Miért változtatta meg Ábrám nevét Ábrahámra? Miért fontosak a nevek? Milyen feltételek, kötelezettségek tartoztak a szövetséghez?