A FÁNÁL

„És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz” (1Móz 2:16-17, ÚRK).

Ez a próba lehetőséget biztosított Ádámnak és Évának, hogy éljenek a szabad akaratukkal. Arra is késztette őket, hogy vagy pozitív, vagy negatív módon viszonyuljanak a Teremtővel való kapcsolatukhoz. Ez is mutatja, hogy Isten szabad, erkölcsi lényeknek teremtette őket. Végtére is, ha nem lett volna lehetőségük az engedetlenségre, vajon miért figyelmeztette őket Isten a veszélyre? „A fejezet eddigi részei a csúcsponthoz [1Móz 2:16-17] vezető utat készítették elő. Az emberiség jövője egyedül e tiltáson összpontosult. Az embert nem zavarta össze temérdek kérdés, csak egyetlen isteni rendelkezést kellett észben tartani. Jahve a kegyelme tanújelét adta azzal, hogy a parancsok számát egyre korlátozta. Továbbá az is érzékeltette e parancsolat fájdalomtól mentes voltát, hogy széleskörű engedéllyel állította szembe: »A kert minden fájáról bátran egyél« (1Móz 2:16)” (H. C. Leupold: Exposition of Genesis. 1. köt. Columbus, OH., 1942, Wartburg Press, 127. o.). Amikor Isten az akarata iránti engedelmességre szólította Ádámot és Évát, azzal kimondta: Én vagyok a Teremtő, a saját képemre alkottalak benneteket. Bennem marad fenn az életetek, általam éltek, mozogtok és léteztek. Mindent a rendelkezésetekre bocsátottam, ami a jólétetekhez, boldogságotokhoz kell (élelmet, otthont, emberi társaságot), a föld uralkodójának tettelek meg benneteket, az én fennhatóságom alatt. Amennyiben hajlandóak vagytok szeretetből megerősíteni velem ezt a kapcsolatot, akkor az Istenetek leszek, ti pedig a gyermekeim lesztek. Úgy erősíthetitek meg ezt a kapcsolatot és az azzal járó bizalmat, ha egyszerűen csak engedelmeskedtek e konkrét parancsnak. Az Istennel való kapcsolatunk végeredményben csak akkor lehet jó és tartós, ha önként választjuk, hogy elfogadjuk az akaratát. Az elutasítása lényegében a tőle való függetlenség kifejezése, amivel azt érzékelteti az ember, hogy úgy érzi, nincs szüksége Istenre. Ez az a választás, aminek a következménye a gonosz megismerése, a gonoszság pedig elidegenedéshez, magányhoz, keserűséghez és halálhoz vezet.

Isten a hűség és a hit próbája elé állította Ádámot és Évát. Hűségesek maradnak Teremtőjükhöz, aki ellátta őket mindazzal, amire szükségük volt, ráadásul gyönyörűséges világba helyezte őket, vagy pedig inkább a saját útjukra térnek, Isten akaratától függetlenítve magukat?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2021. 2. negyedév

Az ígéret: Isten örök szövetsége

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: