Figyeljük meg, hogy mit mondott először Isten az embereknek, legalábbis ahogyan a Bibliában olvassuk! Arról beszélt nekik, hogy utódokat nemzhetnek, akik hasonlóak lesznek hozzájuk. Rámutatott a földre is, a teremtett világra, és azt mondta, hogy töltsék be a földet, hajtsák uralmuk alá, uralkodjanak rajta. Bemutatta nekik a növényeket is, amelyekkel táplálkozhattak. Röviden tehát, a Biblia szerint Istennek a férfihoz és a nőhöz intézett első szavai kifejezetten a fizikai világgal való kölcsönhatásukat, kapcsolatukat érintették.

1Móz 1:28-29 alapján hogyan tekint Isten a fizikai világra? Utal ezekben a versekben valami arra, hogy az anyagi dolgok és az élvezetük rosszak volnának? Az emberi történelem kezdeti jeleneteiből milyen tanulságokat vonhatunk le a teremtett világhoz való viszonyt illetően?

Isten ezekkel a szavakkal tette meg az első lépéseket az emberiséggel való kapcsolatában. Megszólította őket, parancsokat adott nekik, meghagyta, hogy mit tegyenek. Szavai a felelősségükre is rámutattak. Rájuk bízta az uralmat a csodálatos világ felett, amit Ő maga teremtett meg.

1Móz 1:28 versében azt olvassuk, hogy Isten megáldotta Ádámot és Évát. Mit jelent ez? Milyen kapcsolatra következtethetünk ebből, ami a Teremtőhöz fűzte őket?

Isten úgy szólt Ádámhoz és Évához, mint értelmes lényekhez, akik válaszolni tudnak jóságára és kapcsolatban állhatnak vele. Teremtményként-gyermekként Ádám és Éva függött a Teremtő-Atya áldásától és gondviselésétől. Isten mindennel körülvette őket, amire szükségük volt, pedig ők nem tettek semmit azért, hogy ezt kiérdemeljék. Egyszerűen csak elfogadták azt, amiért nem dolgoztak meg.

Amikor a férfi és a nő teremtéséről olvasunk, láthatunk olyan elemeket a bűneset előttről, amelyek bemutatják, hogy Isten milyen kapcsolatban kíván lenni velünk most, a bűneset után. A mai tanulmányt újra áttekintve keressünk párhuzamokat, amelyek segítenek megérteni, bűnös emberként hogyan viszonyulhatunk Istenhez!