Valahányszor egy haragosom
a köszönésben megelőztem,
vagy felemeltem, ki legázolt,
átjárt a boldog tudat: győztem!
Szánts meg csak tízzel több barázdát!
Szőj tíz méterrel hosszabb kelmét!
Adj békés szót kedves virágként
annak, kinek szemét kivernéd!
Vagy ételt, italt annak, aki
téged étlen-szomjan hagyott;
készíts eggyel több műszert, inget,
csizmát – rakj jól egy asztagot!
Ez valami! Nem hazug frázis,
nem délibáb, nem lanyha álom,
de fogható tett – győzelem
önmagadon és a világon!