Akik mindig az útra néznek,
sohasem látnak csillagot,
csak rögöt, sarat, port – és sok-sok
egymásra tipró lábnyomot.
Akik mindig az utat nézik,
örömük sohasem lehet:
nem látnak messze biztató célt,
csak a napi kis terheket.
A csillagokra fel kell nézni,
és csüggedezni nem szabad,
ha nehezek és küzdelmesek
a felfelé vivő utak!