Olvassuk el Ézs 66:1-19 szakaszát! Mi az alapvető üzenete ennek a résznek, ha gondolunk arra a korra, amelyben a próféta írt?
A prófétán keresztül Isten megismétli a kérést és figyelmeztetést, ami az egész könyvet áthatja: az Úr megmenti és helyreállítja az alázatosakat, akik rettegnek a beszéde hallatán (Ézs 66:2, 5). Ézs 40:1 verséhez hasonlóan itt is megvigasztalja őket (Ézs 66:13). Viszont az ellene lázadókat elpusztítja. Közéjük tartoznak a rituális képmutatók, akiknek az áldozatát elutasítja (Ézs 66:3-4; vö. Ézs 1:10-15), illetve azok, akik gyűlölik és megvetik hűségeseit (Ézs 66:5). Azokat is ide sorolhatjuk, akik szörnyű pogány szokásokat követnek (Ézs 66:17), és ez megesett még a jeruzsálemi templomban is (Ez 8:7-12).
Fordítsuk a figyelmünket Ézs 66:3 versére! Mit mond ez az igevers? Milyen lelki elvek jelennek itt meg? Hogyan fejezhetnénk ki ugyanezt a gondolatot a mai kereszténység és istentisztelet összefüggésében?
Miként vonzza Isten mágnesként a népeket magához (Ézs 66:18-19)?
Miután Isten elpusztította az ellenségeit, felfedi a dicsőségét (Ézs 66:14-17) és mágnesként vonzza az embereket Jeruzsálembe (vö. Ézs 2:2-4). „Jelet” (RÚF) állít fel közöttük, amit itt nem árul el, hogy mi lesz, de valószínűleg az Ézsaiás által említett utolsó jelre utal: Isten örömöt és békességet biztosít népének, helyreállítja a földjüket (Ézs 55:12-13). Az Úr megmutatja dicsőségét a pusztítás után népe helyreállításával, ez a vele való kapcsolat rendeződésének a jele, mint ahogyan az özönvíz után Noénak adta a szivárvány jelét (1Móz 9:13-17).
Olvassuk el Ézs 66:5 versét! Mit jelent rettegni a beszéde hallatán? Miért akarná az Úr, hogy rettegjünk ettől? Mit árul el a szívünk állapotáról, ha nem tesszük?
Letöltés |