AZ ÉRZŐ ÉS SZENVEDŐ SZOLGA (Ézs 49:1-12)

Kicsoda Isten szolgája Ézs 49:1-12 szakaszában?

Isten már azelőtt hívja és megnevezi Őt, mielőtt megszületett volna, száját kardhoz hasonlítja és megdicsőíti önmagát benne. Általa téríti magához vissza Izrael népét, Ő lesz az egész világ üdvösségének világossága, a szövetség és az, aki szabadon engedi a foglyokat. Rengeteg az átfedés ennek a szakasznak és Ézsaiás próféta könyve 42. fejezetének leírása között, ami a szolgát a Messiással azonosítja. Az Újszövetségben Jézus Krisztusban találhatjuk meg az Úr Szolgája tulajdonságait, mindkét eljövetelekor: Mt 1:21; Jn 8:12; 9:5; 17:1-5; Jel 1:16; 2:16; 19:15.

Miért hívja az Úr ezt a szolgát itt úgy, hogy „Izráel” (Ézs 49:3), ha Ő a Messiás?

Korábban azt találtuk, hogy Ézsaiás próféta könyvének ebben a részében a nemzetre utal Isten szolgája, „Izráel/Jákób”. Itt viszont az „Izráel” név (Jákóbra tett párhuzamos utalás nélkül) egyértelműen arra a Személyre vonatkozik, aki helyreállítja a nép kapcsolatát Istennel (Ézs 49:5). Ez a szolga lett az ideális megtestesítője, avagy képviselője annak a népnek, amelynek kudarca szégyent hozott az „Izráel” névre (Ézs 48:1).

Milyen új elem jelenik itt meg (Ézs 49:4, 7)?

Itt találjuk az egyik első célzást a szolga feladatának nehézségére. Így kesereg: „Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet” (Ézs 49:4), amit Dán 9:26 verse is visszhangoz: „kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.” Mégis a hitbe kapaszkodik: „de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istennél” (Ézs 49:4). J. Alec Motyer a következő megfigyelést teszi: „Ézsaiás tehát valódi emberi természettel bíró szolgát látott, aki hozzánk hasonlóan próbára lett téve, és aki bizonyítja, hogy Ő maga a hit útjának szerzője és tökéletesítője, olyan valódi, személyes a hite, hogy amikor úgy tűnik, már semmiért nem érdemes élni, továbbra is képes azt mondani: én Istenem” (The Prophecy of Isaiah: An Introduction and Commentary. Downers Grove, Illinois, 1993, InterVarsity Press, 387. o.).

Ézs 49:7 verse bámulatos. Az Úr azt mondja annak, „akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged” (RÚF).


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: