SZOLGÁLÓ NEMZET (Ézsaiás 41)

Isten Ézs 41:8 versében említi, hogy „Izráel, én szolgám”, 42:1 versében pedig bemutat valakit, akiről ezt mondja: „az én szolgám”. Ki ez a szolga?

Vajon Izrael/Jákób lenne az, az izraeliták ősatyja? Talán Izrael népe? Vagy inkább a Messiás/Krisztus, akit az Újszövetség Jézusként nevez meg?

Ézsaiás próféta könyve 41–53. fejezeteiben Istennek a szolgáira tett kétféle hivatkozása fonódik össze. Az egyik szolgát úgy nevezi, hogy „Izráel” vagy „Jákób”, mint például Ézs 41:8, 44:1-2, 21, 45:4, 48:20 verseiben. Mivel Isten jelen időben szólítja meg Izraelt/Jákóbot, egyértelmű, hogy Jákób jelképezi a népet, ami tőle származik. Ezt az is megerősíti, hogy az Úr szolgájának, Jákóbnak a megváltására akkor kerül sor, amikor készül elhagyni Babilont (Ézs 48:20).

Másutt Ézsaiás nem nevezi meg Isten szolgáját, mint Ézs 42:1, 50:10, 52:13 és 53:11 verseiben. A kiléte nem lesz egyből nyilvánvaló, amikor Ézs 42:1 verse elsőként említi. Viszont a későbbi igeszakaszokban a próféta tovább részletezi a leírást, és egyértelművé válik, hogy itt olyan személyről van szó, aki helyreállítja Jákób (Izrael) törzseinek Istennel való kapcsolatát (Ézs 49:5-6) és feláldozza az életét a bűnösökért (Ézs 52:13–53:12; lásd még Ézs 49:5-6), vagyis nem lehet a nemzet. Egyértelmű tehát, hogy Ézsaiás Isten két szolgájáról beszél. Az egyik egy közösség (a nép), a másik pedig egy személy.

Milyen szerepe van a szolgáló nemzetnek (Ézs 41:8-20)?

Isten megnyugtatja Izraelt, hogy a nép még mindig az Úr szolgája: „Kiválasztottalak, nem vetlek el téged” (Ézs 41:9, RÚF)! Majd a Biblia egyik legcsodálatosabb ígéretét adja Izraelnek: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézs 41:10). Ebben, illetve a következő versekben Izraelnek az az egyik alapvető szerepe, hogy bízzon a szabadító Istenben (Akház királlyal ellentétben), nem pedig más istenekben vagy azok képében, ahogy azt a többi nemzet teszi (Ézs 41:7, 21-24, 28-29).

Figyeljük meg, Ézs 41:14 versében úgy szólítja a nemzetet az Úr, hogy „férgecske”! Mit üzent ezzel? Tekintsünk végig a szövegkörnyezeten a pontosabb válasz érdekében! Ezek szerint mennyire kell az Úrra bízni magunkat? Mit tanulhatunk ebből?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: