Milyen eseményekről ír Ézs 40:9-11 szakasza?
Ézsaiás próféta könyvében később feltűnik egy férfi, aki jó hírt visz Jeruzsálemnek (Ézs 41:27; 52:7), Ézs 40:9 versében pedig, amint a héber szövegben látszik, a hírmondó nő, ő kiáltja a hegyről: „Ímhol Istenetek!”
Dávid a 68. zsoltárban azért dicsőíti Istent, mert „hazahozza az elhagyatottakat, kihozza a foglyokat boldog életre” (Zsolt 68:7, RÚF). Bár ezek a szavak az egyiptomi fogságból való kivonulásra utalnak, Ézsaiás itt ezt a gondolatot a második „kivonulásra” (a babiloni fogságból való visszatérésre) alkalmazza.
Az Újszövetség Ézs 40:3-5 szakaszát Keresztelő Jánosra vonatkoztatja, ő készítette elő az utat Krisztusnak, az örök Igének, akiben az Úr testben volt jelen népe között (Jn 1:14).
János előtt mások is beszéltek az Úr eljövetelének jó híréről. Az elsők között volt Simeon és Anna, akik templomi bemutatásakor találkoztak a kis Jézussal (Lk 2:25-38). Ézsaiás hírmondóihoz hasonlóan az egyik férfi, a másik nő volt. Simeon várta a Messiást, aki Izrael vigasztalója lesz (Lk 2:25-26).
Nem tűnik véletlennek Ézsaiás próféciája alapján, hogy Anna, a prófétanő volt a legelső, aki nyilvánosan bejelentette az Úr eljövetelét Jeruzsálem népének a templom hegyén: „Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását” (Lk 2:38, RÚF). Ezzel született meg a ma ismert keresztény evangelizáció: az evangéliumnak, a jó hír üzenetének hirdetése, ami szerint Jézus Krisztus eljött, hogy megváltson bennünket. Krisztus a későbbiekben egy másik nőre, a magdalai Máriára bízta az első hírét győztes feltámadásának (Jn 20:17-18), ami lehetővé tette, hogy az evangélium küldetése elvégezze munkáját a Föld bolygón. A mi testünk olyan, mint a fű virága, viszont a testté lett isteni Ige örök (lásd Ézs 40:6-8)!
Vizsgáljuk meg Ézs 40:11 versét! Milyen képvilágot tár elénk a próféta? Írjuk le magunknak, hogyan terelgetett bennünket az Úr! Miért hasznos felidézni, hogy milyen úton vezetett bennünket mindeddig?
Letöltés |