Isten vigaszt nyújt a népének Ézs 40:1-2 szakaszában. Végre véget ért büntetésük ideje. Milyen büntetésről van szó?

Több választ is adhatunk erre a kérdésre. Ott volt az asszír büntetés – Isten haragjának botja (Ézsaiás próféta könyve 10. fejezet) –, amitől megszabadult Júda, amikor az Úr elpusztította Szennahérib seregét Kr. e. 701-ben (37. fejezet). Azután jött a babiloni büntetés, amikor a babiloniak elhurcolták Júda kincseit és népét, mert Ezékiás a vagyonával büszkélkedett Meródak-Baladán követei előtt (39. fejezet). Később pedig még bekövetkezett egy másik nemzet által végrehajtott büntetés is, akik ellen Ézsaiás több üzenetet is írt (14–23. fejezetek). Ézs 7:17–38:6 szakaszában a próféta negyvenháromszor említi meg Asszíriát vagy az asszír(ok)at, de a könyv további részében ez a nemzet már csak egyszer kerül szóba, Ézs 52:4 versében, ami a korábbi egyiptomi, majd az asszír elnyomásra is utal. Ézsaiás próféta könyve hátralevő része említi a babiloni fogságból való szabadulást (Ézs 43:14; 47:1; 48:14, 20). A perzsa Círusz lesz az, aki Kr. e. 539-ben meghódítja Babilont és szabadon engedi a száműzött júdaiakat (Ézs 44:28; 45:1, 13). Ézsaiás próféta könyve 1–39. fejezetei azokat az eseményeket hangsúlyozzák, amelyek az asszíroktól való szabadulásig, Kr. e. 701-ig történtek. Viszont a 40. fejezet elejével a könyv másfél évszázadot ugrik előre, Babilon Kr. e. 539-ben bekövetkező bukásáig, illetve röviddel az után, a zsidók hazatéréséig.

Ézsaiás próféta könyve korábbi részéből kapcsolódik még valamihez a Babilonból való hazatérés gondolata? Ha igen, akkor mi az?

Ézsaiás próféta könyve 39. fejezete átvezet bennünket a következő fejezethez azzal, amikor megjövendöli a babiloni fogságot, legalábbis Ezékiás egyes leszármazottai számára (Ézs 39:6-7). A 13–14. és 21. fejezetek pedig előre bejelentik Babilon bukását, aminek a révén Isten népe felszabadul: „Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön… Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról” (Ézs 14:1-4, RÚF). Figyeljük meg, milyen szoros a kapcsolat Ézs 40:1-2 részével, ahol Isten megígérte a népnek, hogy a szenvedésük véget ér!

Amikor éppen nehéz helyzetben vagyunk, mit jelentenek nekünk a Biblia ígéretei a szenvedés végéről? Miért olyan fontos mindenáron ezekbe kapaszkodni?