PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: VÁGYÓDÁS

Elmondom neked,

hogy hívogat a távol,

bejárni messzi földeket.

Elmondom, tudjad,

hogy nyugtalan szívem,

úgy vágyik látni

egy régi helyet.

Istállót, jászlat,

meghajlott gerendát,

megbarnult követ,

szűk bejáratot;

levegőt szívni

a múlt jó ízén át,

édes permetet,

szénaillatot.

– Elmondom, hogy

álmaim egén ott

fényes csillag ragyog

úgy, mint régen is.

Millió szív sugara tetézi

az éjszaka ezer fényeit.

– Bársony-sötét

terül el a tájon,

könnyű lepel fűszálak felett;

és csend, és béke,

mennyei áhítat,

simogató angyali énekek.

– Oda vágyik pihenni a szívem,

világ zajától

messzi csendbe hullni.

A názáreti csillagos ég alatt

a megváltás titkát megérteni.

Jézus karjába

belesimulni és meggyógyulni.

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: