A térdelésből felmagaslott,
majd letörölte könnyeit
és szólt az ember Istenéhez:
Dicsőség Néked, ó, Uram!
Kegyelmedért Tiéd a hála,
Tiéd e szív, e kar. Örök
dicséret zengjen szent nevednek!
Most tehát én is megbocsátok,
amint keményen megparancsolád.
S ezzel elment az Úr elől.
És találkozott az adóssal.
Kegyes hangja messzire zúgott:
Szavamat állom, megbocsátok.
Béke veled! Hát Isten áldjon!
De azt megsúgom, szeretetből:
nem ajánlom, hogy találkozzunk.
Nem mintha haragtartó lennék,
hisz megmondtam, hogy megbocsátok,
de téged látni nem akarlak.
Gyorsan tűnj el, tisztulj előlem!
Mélyen maradt a méreg.
Urunk, irgalmazz nékünk!