Ézsaiás 7:3 és 10:21 margójára
Seár-Jásúb – betűzöm neved
titkos talizmánját,
te ősidők ködébe veszett
próféta fiú.
Neved ígéretként kaptad
apádtól. A rettentő szavak
tudója volt ő – Ézsaiás.
„A maradék megtér” –
sóhajtom nyomban
ősi héber neved jelentését,
ami már egykor is
talányos lehetett,
mert a kegyelem szívet derítő
jó hírében ott lapul az ítélet:
„Seregünkből csak egy töredék
tér vissza” csupán.
De lehet kegyelmed angyalszárnyú,
balzsamos szava, mely
gyógyítgatja vadul zakatoló szívem.
„A maradék… megtér” – mondogatom,
és lassan dereng agyam
folyosóinak szürke labirintusa.
Életem lejárt szavatossági idejű
kacatjaitól végre
meg kellene szabadulnom,
hogy létrejöhessen az örökkévalóságra
utat nyitó nagy fordulat,
és csak az maradjon
tűzben tisztuló életünkben,
ami „a” maradék!
Seár-Jásúb. „A maradék megtér”.
Ízlelgetem a szót,
hiszen lassan elkopunk,
és jaj, Uram, ne hagyd,
hogy semmibe hulljon életünk!