1Mózes 3; Préd 2:19-24; Ef 6:5-8; Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „Kísértés és bukás” c. fejezet, 26-36. o.
A munka átok vagy áldás? Úgy tűnhet, hogy a bűn egyik átkaként kaptuk (1Móz 3:17), viszont ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a szöveget, látjuk, hogy nem a munka lett átkozott, hanem a föld. Ellen G. White megállapítja, hogy Isten áldásnak szánta a munkát az ember számára: „A vesződséges és gondterhelt életet, amely ettől fogva az ember sorsa lett, Isten szeretetből, fegyelmezésül választotta neki. A bűn miatt volt szükség erre, hogy határt szabjon étvágyának, szenvedélyeinek és önuralomra tanítsa. Ez benne volt Isten csodálatos tervében. Így akarta az embert a bűn rontásától és pusztításától megmenteni” (i. m. 34. o.). Lehetséges, hogy mi magunk tettük a munkát átokká a monotonitásával, a túlhajszolással vagy pedig az életünkben betöltött szerepének túlértékelésével? Bármi legyen is a helyzetünk, fontos megtanulnunk helyes nézőpontból tekinteni rá. A keresztény oktatás segítségével arra kell nevelni az embereket, hogy felmérjék a munka értékét, de ne váljon a bálványukká.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1) Olvassuk el Préd 2:19-25 szakaszát! Hogyan beszélhet Salamon a Bibliának ugyanabban a részében áldásként és átokként is a munkáról? Milyen utalásokat találunk a szövegben arra, hogy mi határozza meg a munkához való viszonyunkat?
2) A munkánkkal tartjuk el a családunkat. Hogyan adhatunk tovább pozitív munkaetikát a gyerekeinknek?
3) Néha nagyon vékony a választóvonal a kitűnő munkavégzés és aközött, hogy valaki a munka megszállottja lesz. Mit tehetünk azért, nehogy átlépjük ezt a határt? Lásd Préd 2:24!
4) Pál egyértelműen kijelentette: „Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thessz 3:10). Nagyon is helyes ez az elv. Viszont mely esetekben nem alkalmazható mégsem? Vagyis miért nem nyilatkoztathatjuk ki vasszabályként, ami soha nem szeghető meg?
Letöltés |