„ťCsalárdabb a szív mindennél, és gonosz azŤ (Jer 17:9). Vannak olyan teológus professzorok, akik nem akarnak alapos önvizsgálatot tartani, hogy meglássák, valóban a hitben élnek-e. Félelmetes, hogy sokan hamis reményekre építenek. Némelyek évekkel korábban szerzett, régi tapasztalatokra hagyatkoznak, de amikor a szív alapos vizsgálatának az idejére kényszerülnek, aminek mindenki számára napi tapasztalatnak kellene lennie, nincs mihez kapcsolódniuk. Mintha azt gondolnák, hogy az igazság megvallása üdvözíteni fogja őket. Amikor elfojtod az Isten által gyűlölt bűnöket, Jézus belép az életedbe és veled vacsorázik, te meg Ővele. Akkor isteni erőt kapsz Jézustól, növekedni fogsz benne és szent diadallal mondhatod el: Áldott legyen az Isten, aki győzelmet ad nekünk az Úr Jézus Krisztus által! Jobban tetszene az Úrnak, ha ťlágymelegŤ teológus professzorok soha nem hivatkoznának az Ő nevére. Folyamatos terhet jelentenek azok számára, akik Jézus hűséges követői lennének. A hitetlenek számára botránykőnek bizonyulnak, a gonosz angyalok ujjonganak miattuk és csúfolják Isten angyalait az ő tisztességtelen dolgaik miatt. Az ilyen emberek átkot jelentenek a műnek az otthon falain belül és kívül. A szájukkal közelednek Istenhez, de a szívük távol van tőle” (Ellen G. White: Spiritual Gifts. 1858, 2. köt. 227. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Mk 7:1-13 szakaszából megtanultuk, hogy a hamis imádat mögött a szív problémája húzódik meg. Isten nem veszi figyelembe a tiszteletünket, ha az csak szólam, nem a szívünkből fakad. Miért van az, hogy az evangélium és Jézus értünk vállalt halálának a története képes leginkább őszinte szeretetet ébreszteni a szívünkben Isten iránt?

2) Időzzünk még annál a gondolatnál, hogy „lélekben és igazságban” kell imádni Istent! Lehetséges egyik a másik nélkül, vagy pedig az igazi istentisztelethez mindkettő elengedhetetlen? Ha igen, miért?

3) Az igaz istentiszteletnek valóban feltétele, hogy őszinte, szívbéli kapcsolatban legyünk Istennel, de mit is jelent ez? Azt, hogy meg kell várnunk, amíg teljes egészében az Úrhoz kapcsolódunk, az életünk tökéletes rendben lesz, csak utána imádhatjuk Istent? Másrészt viszont hogyan segíthet Isten őszinte imádata abban, hogy valóban helyreálljon a kapcsolatunk Istennel?