SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: 1Krónika 16:1-36; Zsoltár 78:1-17; Dániel 3;
Márk 7:1-13; János 4:7-26; Jelenések 14:6-12
„Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében” (1Krón 16:29).
Az imádat hozzátartozik az emberi élethez, természethez, még a bűnös ember esetében is. Isten nyilván úgy teremtett meg bennünket, hogy a tőle kapott szabadságunkkal imádhatjuk az Urat, szeretetből és mert méltó a dicsőítésünkre. A bűneset előtt ez bizonyára könnyű volt, amikor az első emberpár szemtől szemben találkozhatott Istennel a világban, amit még nem rontott meg a bűn, a halál és a pusztulás. Alig tudjuk ezt elképzelni mi, akik csak a bűntől áthatott világot ismerjük.
Ma persze még mindig bennünk van a természetes késztetés az imádatra, noha ezt is kiforgatta és eltorzította a bűn, mint a világon minden mást. Ezért többek között az is megeshet, hogy nem azt imádjuk, amit kellene, vagy nem a megfelelő módon imádjuk az Urat (lásd például Jer 7:4; Mk 7:1-13).
Isten tisztelete a hívői élet központi tapasztalata, ezért a keresztény oktatásban is foglalkozni kell vele. Éppen ez lesz az e heti tanulmányunk témája.
Letöltés |