Jézus Jeruzsálem felé indult a tanítványaival. Heródesben korábban rossz érzést keltett Keresztelő János, ekkor azonban már Jézus aggasztotta a vezetőket, köztük Heródest is. Követőinek a táborába gyűltek szegények és más sebezhető emberek, akik kétségbeesetten vágytak a változásra.

Jézus mindenekfelett reménységet akart hozni a világnak. Ekkorra viszont már biztos volt benne, hogy a legnagyobb hatalommal és kiváltságokkal bírók minden tőlük telhetőt megtesznek küldetése közömbösítése érdekében. Nem akarták, hogy eredményes legyen.

Úgy tűnt, hogy Jézus követőinek belső köre, a tizenkét tanítvány az Ő oldalán akart állni. Ugyanakkor az is kitűnt, hogy nem látnak világosan. Mk 8:31-33 verseiben például a Mester kérte a tanítványait, hogy vegyenek észre valamit, ami nehezen volt látható. Vagyis lelkileg még akkor is vakok voltak arra, ami igazán számított (lásd Mk 8:37). Ez a háttere annak az esetnek, amikor Jézus találkozott valakivel, aki viszont látott.

Olvassuk el a vak koldus, Bartimeus meggyógyításának a történetét Mk 10:46-52 szakaszában! Figyeljük meg, milyen könyörületes volt Jézus! A vak ember látni vágyott, és ez vezetett el a döntéséhez, hogy kövesse Jézust az úton Jeruzsálem felé. Vajon Márk rá akart mutatni a többi tanítvány és Bartimeus közötti különbségre? Ennek fényében tehát mit jelent számodra követni a Mestert?

Bartimeus látni szerette volna kisbabák göndör fürtjeit és az aratásra érett búza színét. A látás azonban a fizikai dolgoknál többre is vonatkozik, vagyis ez a történet a lelki látásról szól, a megértésről, felfogni azt, ami a Mesternek igazán fontos. Egy dolog a fizikai látás, ami valóban fontos, Jézus tudja ezt. Csakhogy azzal is tisztában van, hogy szíve mélyén minden ember új és jobb életre vágyik.

Olvassuk el Zsid 5:12-14 szakaszát! Mit tanít ez a rész az igazi nevelésről?