SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: Jób 12:7-10; Példabeszédek 15:3;

Márk 12:29-31; János 1:1-14; Efezus 6:12; Jelenések 20:5-6

„Mindenütt ott van az ÚR szeme, és figyeli a jókat és gonoszokat” (Péld 15:3, ÚRK).

Czeslaw Milosz lengyel költő egyik verse elején képzeletbeli állatokról ír: beszélő nyulakról, beszélő mókusokról és hasonlókról. „Annyi közük van az igazi állatokhoz – írta –, mint a világról alkotott elképzeléseinknek a világ valóságához.” Majd a verset így fejezi be: „Gondolj erre és reszkess!”

A „reszkess” szó talán elég erősnek tűnik, mégis helyes, hiszen alapvetően téves lehet jó része mindannak, amit az emberek a világról gondolnak. Csaknem kétezer évig például a legokosabbak és legműveltebbek közül sokan úgy képzelték, hogy a föld mozdíthatatlanul áll a világegyetem középpontjában. Ma pedig a legokosabb és legtanultabb emberek közül sokan azt hiszik, hogy az ember az élet eredetileg egyszerű formáiból fejlődött ki.

Emberként sosem figyeljük a világot semleges alapállásból. Mindig és kizárólag olyan szűrőkön át látjuk, amelyek befolyásolják, hogyan magyarázzuk és értjük azt, ami körülvesz minket. Ezt a szűrőt nevezik világképnek. Különösen fontos, hogy fiataljainkkal meg az idősebb gyülekezeti tagokkal is megismertessük a bibliai világképet!