Sok tanár különösen élvezi azt, amikor berendezi a tantermét: elkészíti a faliújságot, rendszerezi az eszközöket, a legkedvezőbben alakítja ki az osztálytermet. Amikor megnézzük, milyen elképzelései lehettek Istennek a tantermével – az Éden kertjével – kapcsolatban, látjuk, hogy nagy gonddal készítette elő Ádám és Éva számára a tanulási környezetet. Azt akarta, hogy mindenütt szépség vegye őket körül. Elképzelhetjük, hogy minden virág, madár, minden állat és fa alkalmat adott az első emberpárnak többet megtudni a világról és a Teremtőről.
1Mózes 2. és 3. fejezete között azonban hirtelen a váltás. Leltárba vettük a sok jót, amit Isten létre kívánt hozni, 1Móz 3:1 versében azonban szembesülünk azzal, hogy az Úr szabad akaratot is adott. Amikor feltűnik a kígyó, ami „ravaszabb volt minden mezei vadnál” (ÚRK), már más lesz a megfogalmazás. Az „igen jó”, „nem szégyenlik” és „tekintetre kedves” kifejezések azt érzékeltették, hogy milyen volt Isten teremtett világa az előző fejezetekben. A kígyó megjelenésével azonban a hangnem is változik. A „ravaszabb” jelzővel egyszerre csak egy negatív elem bukkan fel ott, ahol addig minden tökéletes volt.
Mózes első könyve úgy mutatja be Istent, mint aki a „ravaszság” ellentéte. Határozottan, egyértelműen kinyilvánítja, hogy mit vár el a kertben lakó emberpártól. 1Móz 2:16-17 verseiből tudjuk, hogy egy alapvető szabályt adott, aminek engedelmeskedniük kellett: nem ehettek a tiltott fa gyümölcséből. Egy valami kiemelkedik a történetből: Isten szabad erkölcsi lénynek teremtette meg Ádámot és Évát, választhattak az engedelmesség és az engedetlenség között. Tehát a kezdet kezdetétől fogva, már a bűntelen világban is látható az emberi szabad akarat valósága.
Figyeljük meg a kígyó szavait 1Móz 3:1-6 verseiben, amelyeket Éva is elismételt! Mi a különös abban, amit a kígyó mondott? Ezek után hogyan tekintett az asszony a jó és a gonosz tudásának fájára?
1Móz 2:17 versében az Úr mondta Ádámnak, hogy ha eszik annak a fának a gyümölcséből, bizony meghal. 1Móz 3:3 versében Éva elismételte a tiltást, de más hangsúllyal, kihagyta azt, hogy „bizony”. A 4. versben a kígyó viszont behozta ezt a szót, ám éppen Isten kijelentésével ellentétesen. Még ha maga Isten tanította is Évát a kertben, ő nem vette olyan komolyan a tanultakat, mint kellett volna – amint a szavaiból is kitűnik.
Letöltés |