A kertre ugyan nem tanteremként gondolunk, mégis tökéletesen felfogható annak, hiszen az Éden teljes volt Isten teremtett világának romlatlan gazdagságával. Nehéz a mi nézőpontunkból elképzelni ma, hogy a bukás előtti világban mennyit tanulhattak a bűntelen emberek abban az „osztályteremben”, amikor maga a Teremtő oktatta őket.

Olvassuk el 1Móz 2:7-23 szakaszát! Mit figyelhetünk meg Isten szándékával kapcsolatban abban, ahogyan megteremtette, elhelyezte Ádámot, illetve amilyen feladatot adott neki?

Isten teremtette meg a férfit és a nőt a saját képére, majd otthont és értelmes feladatot adott nekik. A tanár-diák dinamika szempontjából ez ideális kapcsolat volt. Isten ismerte Ádám képességeit, hiszen Ő teremtette meg. Taníthatta annak a tudatában, hogy az ember képes elérni a benne rejlő maximumot.

Felelősséget bízott rá, ugyanakkor a boldogságát is szem előtt tartotta. Boldogságának talán éppen a felelősség volt az egyik eszköze. Végtére is, ugyan kit ne töltene el örömmel a teljesítményből fakadó megelégedettség, ha hűségesen ellátja a feladatait? Isten ismerte Ádám szívét, tudta azt is, hogy mi kell a boldogulásához, fejlődéséhez, ezért bízta rá a kert gondozását. „Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt” (1Móz 2:15, ÚRK). Csak a bűn és a halál világát ismerve igencsak nehéz elképzelnünk, hogy mi mindenre terjedhetett ki ez a munka, és milyen tanulságokat szűrt le Ádám, miközben kerti otthonában dolgozott, azt művelte.

1Móz 2:19-23 szakaszában Isten megteremtette Ádámnak az állatokat, majd feleséget is adott neki, Évát. Tudta az Úr, hogy szüksége van egy társ segítségére, ezért alkotta meg az asszonyt.

Isten azt is látta, hogy az embernek szoros kapcsolatban kell állnia a Teremtővel, így az Édenben létrehozott egy meghitt helyet. Mindez a céltudatos teremtést és az emberiség iránti szeretetét tanúsítja. Megint csak elmondható, hogy az Édentől való távolság miatt nehéz elképzelni, milyen is lehetett ott, de azért különösen izgalmas, nem igaz?

Messze kerültünk Édentől, ám a természet világából most is leszűrhetünk tanulságokat. Soroljunk fel néhány példát! Hogyan válhat a hasznunkra, ha a Szentírás lencséin át nézve értelmezzük mindezt?