Az evangéliumok középpontjában Krisztus első adventje áll. Elbeszélik születésének, életének, szolgálatának, halálának, valamint feltámadásának történetét. Szólnak a visszajöveteléről is, de nem arra kerül a fő hangsúly. A jelenések könyvének fókuszában azonban a korszakokon átívelő nagy küzdelem csúcspontja van. Fő próféciái mind Urunk dicsőséges visszatérésével végződnek.

Olvassuk el Jel 1:7, 11:15, 14:14-20 és 19:11-18 verseit! Milyen hasonló következtetésre juthatunk mindegyik szakaszban?

A jelenések könyvében az első fejezettől az utolsóig mindegyik próféciának Jézus visszatérése a csúcspontja. A „megöletett Bárány” (Jel 5:12) úgy tér vissza, mint „királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel 19:16). Legyőz minden ellenséget, akik népét elnyomják és üldözik (Jel 17:14). Megszabadítja övéit a bűn lidércnyomásától és dicsőséggel hazaviszi őket. Lezárul a jó és a gonosz közötti nagy küzdelem. Isten újjáteremti a földet, a megváltottak örökké Urukkal élnek majd (lásd Jel 21:1-4). Jel 22:7 versében (lásd még Jel 22:12, 17, 20) Jézus kijelenti: „Íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.” Tehát Jézusnak az az utolsó kérése, amit az egész emberiségnek mond, hogy válaszoljanak szeretetére, fogadják el kegyelmét és kövessék igazságát, így készüljenek fel közeli visszatérésére. A jelenések könyve Jézus hívó szavával zárul: „A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj” (Jel 22:17, RÚF)!

Urunk mindenkit hív, aki keresi az örök életet. Majd pedig arra szólít bennünket, akik már elfogadtuk az üdvösség üzenetét és alig várjuk visszatérését, hogy hozzá csatlakozva mi is szólítsuk az embereket Jézus szeretetének elfogadására. Feladattal küld el bennünket, hogy hirdessük az üzenetét, készítsük fel a világot közelgő visszatérésére. Nincs annál nagyobb áldás, mint hogy részt vehetünk Jézus missziójában a világ megmentéséért. Abban találhatjuk a legnagyobb örömet, ha együttműködünk Krisztussal a megváltási terv végidőt érintő szakaszában.

Krisztus hamarosan eljön? János kétezer éve írta le ezt. Viszont a holtak állapotának bibliai értése szerint miért mondhatjuk, hogy Krisztus második adventje mindannyiunk számára a halálunk után következő pillanat lesz? Hogyan világít ez is rá, hogy Krisztus valóban hamar visszajön?