A hozzáállásunk általában meghatározza, hogy mennyire tudunk hatni az emberekre. A nyers, bírálgató és barátságtalan modor inkább elidegeníti az embereket, és még ha sikerül is bizonyságot tennünk, a szavainkat, bármennyire igazak is, kevésbé fogják jól fogadni.

Ezzel szemben a pozitív hozzáállás és a másik ember iránti bizalom vonzó, barátságot teremt. Jézus gyönyörűen kifejtette ezt az elvet: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek” (Jn 15:15). A barátok elfogadják egymást a gyengeségeikkel és hibáikkal együtt is, és osztoznak örömben-bánatban.

Mt 15:21-28 és Mk 14:6-9 szakaszaiban két, egészen eltérő körülmények között élő nő történetéről olvashatunk. Jézus látszólag durva az egyikkel, a másikkal pedig kedves. Mi utal mégis ezekben a versekben arra, hogy mindkettőjük felé üdvözítő kegyelemmel fordult, bizalmat épített?

Máté evangéliuma 15. fejezetében Jézus egy kánaáni asszonnyal találkozott, akinek a kérését eleinte szándékosan mintha visszautasította volna, ám a nőnek, miközben tovább könyörgött, a hite csak erősödött. Jézus végül teljesítette a kérését, majd olyan kijelentést tett, amit Júdeában a kor vallási vezetői semmilyen körülmények között nem mondtak volna egy szegény, kánaáni asszonynak: „Asszony, nagy a te hited” (Mt 15:28, ÚRK)! Egy vallási tanító szájából elhangozható legnagyobb elismerésben részesítette. El tudjuk képzelni, milyen örömet jelentett ez az asszonynak, mennyire megváltozott az élete? A Jézus lábát drága parfümmel megkenő nő zsidó, de rossz hírű, szégyenletes múltú volt, aki sok bűnt elkövetett, Isten azonban megbocsátott neki, az élete megváltozott és megújult. Mások elítélték, Jézus azonban védelmébe vette és megdicsérte. Kijelentette: „bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére” (Mk 14:9, RÚF).

Mit mondhatunk az iménti két történet alapján a pozitív, megnyerő hozzáállás lényegéről? Miben kell változtatnunk az emberekhez való viszonyulásunkban, nemcsak a bizonyságtétel, hanem általában az egész élet szempontjából?