Vessük össze 1Kor 1:4-9 és 2Kor 1:20-22 szakaszait! Mit tudhatunk meg ezekből Isten ígéreteiről a Krisztus második adventjét megelőző időkre nézve, főképpen a lelki ajándékokról?

Isten ígéri, hogy közvetlenül az Úr visszatérése előtt mindezek az ajándékok megmutatkoznak egyházában, és az Ő ígéretei biztosak. A Szentlélek bizonyságával erősíti meg a szívünket, hogy mindannyian megtudjuk, mit kaptunk. Az ajándékok Istentől származnak, Ő mutatja meg nekünk azokat a Szentlélek által.

Mt 7:7, Lk 11:13 és Jak 1:5 versei értelmében mit kell tennünk, ha szeretnénk megtudni, hogy milyen ajándékokat kaptunk?

Amint Istennek szenteljük az életünket és kérjük, hogy mutassa meg, mit kaptunk tőle, a lelki ajándékok a mieink lesznek. Ha a szívünket megüresítjük az öndicsőítéstől és Jézus szolgálatát tartjuk a legfontosabbnak, Szentlelke megmutatja nekünk a lelki ajándékainkat. „Krisztus csak akkor árasztotta ki Lelkét, amikor a tanítványok hittel és imádkozva teljesen a szolgálatra szentelték magukat. Krisztus követői ekkor különlegesen részesültek a menny kincseiben… Ezeket az ajándékokat Krisztus nekünk adta, de csak akkor lesznek ténylegesen a mieink, ha már Isten Lelke irányítja életünket” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1993, H. N. Adventista Egyház, 225. o.).

A lelki ajándékok (lásd 1Kor 12:4-6) olyan Istentől jövő képességek, amelyek az eredményes szolgálathoz kellenek. A szolgálatok azok az általános területek, amelyeken kifejezésre juttathatjuk ajándékainkat, a tevékenységek pedig a konkrét esetek, amelyekben felhasználhatjuk azokat. A lelki ajándékok nem teljesen kifejlett állapotban érkeznek. Amint a Szentlélek bizonyos szolgálati területekre irányítja a figyelmünket, imádkozzunk azért, hogy meghatározott szolgálatra vezessen, amelyben használhatjuk az ajándékainkat a misszióban!

Milyen ajándékaink vannak? Ami pedig még fontosabb: hogyan erősíthetjük ezeket az Úr szolgálatában?