A személyes bizonyságtétel ereje

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Márk 5:15-20; 16:1-11;

Apostolok cselekedetei 4:1-20; 26:1-32; Galata 2:20; 1János 1:1-3

„Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4:20, RÚF).

A személyes bizonyságtételnek különös ereje van. Ha a szívünket átjárta Krisztus szeretetének melege, ha kegyelme megváltoztatott, akkor fontos dolgokat mondhatunk el róla. Jó azt is továbbadni, amit Jézus valaki másért tett, de még sokkal többet számít, ha arról beszélünk, amit miértünk tett.

A személyes tapasztalatot nehéz vitatni. Az emberek talán vitába szállnak a teológiánkkal, vagy egy szöveg értelmezésével, vagy általánosságban a vallással. Viszont még a kétkedőkre is hat az evangélium ereje, amikor valaki ilyesmit mond: „Remény nélkül éltem, de most már tudom, hogy van remény!” „Gyötört a bűntudat, most viszont békére leltem.” „Nem volt célja az életemnek, azonban már van!”

Néhányan valóban hirtelen, drámai módon térnek meg, mint Pál apostol a damaszkuszi úton, többnyire azonban a megtérés úgy történik, hogy az ember egyre jobban felismeri Jézus jóságát, mind mélyebben értékeli bámulatos kegyelmét és különleges hála tölti el az ingyen felajánlott üdvösségért. Krisztus radikálisan áthelyezi az életünk fókuszpontját. Ilyen bizonyságtevésre van a világnak égető szüksége, erre vágynak az emberek.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: