SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY: SZÉLCSEND

Lázadva keresem azt a pontot,

azt a nehezen megfoghatót,

amit még keresni sem szabadna.

Átmegyek a falakon, s már

hallom is a szirének énekét,

de tudatom éberebben landol

bársonyosan csöndes tavadnál.

Megmerítkezem a szélcsend

suttogásában ahogyan

vízbe veti magát hangtalan.

Majd hirtelen kiúszik a túlpartra,

süt néhány halat, végül is…,

csak a társalgásért,

az együttlétért,

a megmentő szavakért,

a csőre töltött szavakért,

melyek kilövik

az óembert.

Ahogyan a falon átmentem,

úgy vízen is járok,

s megyek Feléd…,

megyek Feléd…

Te csak állsz ott,

leeresztett kezekkel…

Finom a hal,

Uram!

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: