Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, „Az ima: magasztos kiváltságunk” c. fejezete, 69-77. o.

„Az ember magától nem méri fel Krisztus kedvességét és szépségét, csakis a Szentlélek belső megvilágításának hatására látja meg végtelen kegyelmét, felmérhetetlen szeretetét, jóságát és dicsőségét. Ez döbbent rá mindenkit, hogy valójában milyen reménytelen, tehetetlen állapotban vagyunk a bűnöket hordozó és mindenre képes Krisztus irgalma, megbocsátása nélkül” (Ellen G. White: The Upward Look. 155. o.).

„Véssük eszünkbe a Szentírás részleteit, akár egész fejezeteket, hogy felidézhessük, ha Sátán a kísértéseivel támad!… Amikor arra késztetne, hogy gondolatban földi és érzéki dolgokkal foglalkozzunk, akkor a legjobban a ťmeg van írvaŤ szavakkal állhatunk ellen neki” (The Advent Review and Sabbath Herald, 1884. április 8.).

BESZÉLJÜK MEG!

1) Mi a szabad akarat és a szabad választási lehetőség szerepe a döntéseinkben a hitélet és az engedelmesség terén? Bár sok minden nem tőlünk függ az életben, az örökkévalóságra vonatkozó, meghatározó kérdések tekintetében azonban egyértelműen van választási lehetőségünk. Mit kezdünk az Istentől kapott szabad akaratunkkal? Lelki téren milyen döntéseket hozunk?

2) Mi a szerepe a szombatnak az Istennel való kapcsolatunk szempontjából? A szombatünneplés hogyan óv attól, hogy pl. a munkába temetkezzünk, és ezért ne maradjon időnk Istenre? Hogyan lehet számunkra a nyugalomnap valóban lelki áldás?

3) Mit tapasztalunk, amikor magunkban imádkozunk és tanulmányozzuk Isten Igéjét? Ez hogyan hat, illetve kellene, hogy hasson a hitünkre? Aki kész rá, mondja el a csoportban, milyen tapasztalatai vannak az igeolvasással és az imával! Hogyan épülhetnek mások is a mi tapasztalatainkból?

4) Melyek a kedvenc igehelyeink, amelyeket meg is tanultunk? Mi tetszik bennük annyira? Miért vált áldásunkra, hogy kívülről megtanultuk ezeket?