Sokszor kell kapkodnunk, feszültséggel és stresszel teli az életünk. Időnként keményen kell dolgoznunk a megélhetésünkért, hogy legyen étel az asztalunkon. Persze miután az alapvető dolgaink megvannak, akkor is tovább hajtunk, mert egyre többre vágyunk. Annyi mindent szeretnénk, amiről azt hisszük, hogy majd boldoggá és elégedetté tesznek. Salamon azonban figyelmeztet A példabeszédek könyvében, hogy ez nem mindig történik így.

Bármi legyen is az oka, szörnyen elfoglaltak lehetünk, ilyenkor pedig nagyon könnyű kiszorítani Istent az életünkből. Nem mintha nem hinnénk, csak nem töltünk minőségi időt olvasással, imádkozással és az Úrhoz való közeledéssel, „akinek a kezében van az életed” (Dán 5:23, RÚF). Túlságosan elterelhetik a figyelmünket különböző dolgok arról, hogy igyekezzünk minőségi időt tölteni Istennel. Mindannyiunknak szükségünk van olyan időre, amikor tudatosan lassítunk, hogy találkozzunk a Megváltóval, Jézussal. Hogyan szólhatna hozzánk a Szentlélek, ha mi nem tartunk szünetet, hogy odafigyeljünk rá? A lelki élet forrása az Istennel töltött csendes idő, amikor Igéjét olvassuk és imában beszélünk vele.

Olvassuk el Zsolt 37:7, 46:11 és 62:2-3, 6 verseit! Mit tanítanak ezek az igék az Istennel töltött csendes időről? Miért különösen fontos ez?

Ha szeretünk valakit, szívesen vagyunk csak vele. Válasszunk ki egy helyet, ahol zavartalanul olvashatunk és elmélkedhetünk Isten Igéje fölött! Elfoglalt életünkben ez csak akkor sikerülhet, ha tudatosan elkülönítjük ennek a találkozónak az idejét. Többnyire a nap kezdete a legjobb alkalom az elcsendesedés és elmélkedés perceire. Ez az idő áldás lesz a munkanap kezdete előtt, mert hosszú órákon át elkísérnek az így nyert értékes gondolatok. Igyekezzünk kreatívan kellő időt biztosítani arra, hogy zavartalanul találkozhassunk Istennel!

Minden másnál jobban hat ránk az imakapcsolat a Biblia élő Istenével. Ezáltal hasonulhatunk Jézushoz.

Mennyire törekszünk időt szakítani arra, hogy egyedül legyünk az Úrral? Hogyan segítenek ezek az alkalmak valóban jobban megismerni Istent és a szeretetét?