A héten tanulmányozott vázlatpróféciát a reformáció óta a történeti próféciamagyarázatot támogató protestánsok túlnyomó többsége elfogadja. Azonban csak az 1800-as évek elejének Miller-mozgalma óta kezdték alaposan újragondolni a kétezer-háromszáz nap és a vizsgálati ítélet kérdését. Figyeljük meg a következő összehasonlítást!

Olvassuk el Dán 7:9-14 és 8:14, 26 verseit! Mi történik a mennyben e versek szerint?

A középkori üldözés ideje után, aminek 1798-ban vége lett, miután Berthier tábornok elfogatta és bebörtönöztette a pápát (Jel 13:3), Dániel 7. és 8. fejezete az ítéletet említi. Az ítéletnek a mennyben kell történnie, ahol „összeült a törvényszék” (Dán 7:10, RÚF) és „Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott” (Dán 7:13, RÚF). Erre az ítéletre 1798 után, de még Jézus második adventje előtt kerül sor. A kétezer-háromszáz év kiindulópontját Dán 9:24 versében találjuk, amelyben a hetven hét (négyszázkilencven év) „khatak”, azaz „leszabatott” a kétezer-háromszáz napról szóló látomásból (Dán 9:24). Gyakorlatilag sok teológus helyesen látja, hogy a Dán 8:14 versében említett kétezer-háromszáz napról (évről) szóló prófécia és a Dán 9:24-27 szakaszában leírt hetven hétről (négyszázkilencven év) szóló jövendölés ugyanannak a próféciának két részlete. A hetven hétről szóló rész következő verse, Dán 9:25 megadja ennek az időkeretnek a kiindulópontját: „A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől”. Ennek az eseménynek a dátuma „Artaxerxes király hetedik esztendeje” (Ezsd 7:7), vagyis Kr. e. 457. Ehhez hozzáadva kétezer-háromszáz évet 1844-hez jutunk, nem sokkal 1798 után, még Jézus második eljövetele előtt. Jézus ekkor ment be a szentek szentjébe, hogy elkezdje közbenjárói munkáját, a mennyei szentély megtisztítását. Lásd a pénteki tanulmány szemléltető ábráját!