A TEREMTÉS NAPJAI

Az utóbbi években kialakult egy olyan irányzat, amely szerint a teremtés napjait nem szó szerint értik, hanem inkább metaforaként, példázatként vagy akár mítoszként. Az evolúció elmélete nyomán alakult ez ki, abból a feltételezésből, hogy hosszú koroknak kellett eltelni, amíg az élet létrejött a Föld nevű bolygón. Mit tanít erről a témáról a Biblia? Miért kell a teremtés napjait szó szerint értelmeznünk Mózes első könyve szerint, nem pedig átvitt értelemben?

Olvassuk el 1Móz 1:3-5 és 2Móz 20:8-11 verseit! Milyen formában használja a Szentírás a „nap” szót ezekben az igeszakaszokban?

A héber „jóm”, azaz „nap” kifejezést következetesen a teremtéstörténet egész leírása során szó szerinti napra használja a Szentírás. Mózes első könyvében semmi nem utal arra, hogy nem a mai értelemben vett, valóságos napról lenne szó. Sőt még olyan teológusok is, akik nem hiszik, hogy szó szerinti napokról van itt szó, elismerik, hogy a szerző valóságos napokról írt. Érdekes, hogy Isten adja meg ennek az első időkeretnek a nevét (1Móz 1:5). A „lett este, és lett reggel” (1Móz 1:5, 8 stb, RÚF) mondat határozza meg, hogy mit jelent a „jóm” vagy nap. A kifejezés egyes számban, nem pedig többes számban jelenik meg, és egy napot jelent. Tehát a teremtés hét napját egy teljes időkeretként kell értelmeznünk, amit a héberben az „ehhad” („egy”) tőszám vezet be, amelyet aztán sorszámok követnek (második, harmadik, negyedik stb.). Ez a minta arra mutat, hogy napok egymásutániságáról van szó, amely a hetedik napban csúcsosodik ki. Nincs utalás ezeknek a kifejezéseknek a használatában vagy a történet leírásában arra, hogy a napok között bármilyen rés lenne. A teremtés hét napja valóban hét nap, ahogyan mai értelemben értjük a napokat. Ugyanakkor a napok valós volta abból is egyértelműen látszik, hogy Isten a saját ujjával írta a negyedik parancsolatot. Jelezte, hogy a hetedik nap, a szombat a szó szerinti, hét napos teremtési hétbe illeszkedik.

Nem Mózes első könyvének teremtéstörténete az egyetlen teremtési leírás a Bibliában. Olvashatunk a második adventkor történő újjáteremtésről is, amikor Isten a halandót halhatatlanná változtatja, „Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra” (1Kor 15:52, RÚF). Isten képes ezt megtenni az újjáteremtéskor, akkor miért lett volna szüksége évmilliárdokra az első teremtéskor, mint ahogy a teisztikus evolúció tanítja?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: