SZAVAK ÉS JELENTÉSÜK

Minden nyelvben vannak szavak, amelyek tartalma különösen gazdag és mély, és ezeket nagyon nehéz egy szóval megfelelően lefordítani egy másik nyelvre. Az ilyen kifejezéseket szélesebb körben kell tanulmányozni, hogy megtudjuk hogyan használatosak a Bibliában, így érthetjük meg a jelentőségüket.

Olvassuk el 1Kir 3:6, Zsolt 57:4, 66:20, 143:8 és Mik 7:20 verseit! Hogyan terjed ki Isten kegyelme és jósága minden teremtett lényre?

A héber „kheszed” (kegyelem) kifejezés az egyik leggazdagabb és legmélyebb értelmű szava az Ószövetségnek. Kifejezi Isten szeretetét, kedvességét, kegyelmét és népével való szövetséges viszonyát. 1Kir 3:6 versében látjuk, hogy „nagy szeretettel (kheszed) bántál szolgáddal, Dáviddal” (RÚF), „és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot (kheszed), hogy néki fiat adtál” (KAR). „Elküldi Isten az ő kegyelmét (kheszed) és hűségét” (Zsolt 57:4). Ami Izraelt illeti: „Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen (kheszed) Ábrahámmal” (Mik 7:20, RÚF). Egész könyveket írtak a „kheszed” szóról, és megpróbálták megragadni Isten irántunk való kegyelmének és szeretetének mélységét.

Olvassuk el 4Móz 6:24-26, Jób 3:26, Zsolt 29:11, Ézs 9:6 és 32:17 verseit! Mit jelent ezekben az idézetekben a „békesség” vagy a „shalóm”?

A héber „shalóm” kifejezést gyakran „békességnek” fordítják, azonban annál sokkal mélyebb és szélesebb az értelme. Úgy is lehet fordítani, mint „teljesség”, „hiánytalanság” és „jólét”. Isten áldása és kegyelmének megnyilvánulása bennünket „shalóm” állapotban tart, ami Istentől származó ajándék (4Móz 6:24-26). Ezzel szemben áll Jób nyomorúságos tapasztalata: „nem lelek pihenést, se csendességet” (Jób 3:26, RÚF), mivel hiányzott a „shalóm”. Rohanó világunkban mérhetetlen áldás, ha a „Shabbat shalóm” szavakkal fogadjuk a szombatot, mert az Istennel való közösség biztosítja számunkra az igazi békét és a teljességet, amire vágyik a lelkünk.

Bármilyen nyelvet is beszélünk és olvasunk – a szavak eredeti jelentésének ismerete nélkül is –, hogyan tapasztalhatjuk e kifejezések legigazabb jelentésének a valóságát?

ISMÉTLÉS, SZÓREND ÉS JELENTÉS

A héber gondolkodásmód szerint jó néhány módja van a gondolatok kifejezésének, amelyek megerősítik a jelentést és hangsúlyozzák a fogalmak fontosságát. Az európai nyelvektől eltérően a héberben nincsenek írásjelek, de ezeket megtanulták másképpen kifejezni.

Olvassuk el 1Móz 1:26-27 és Ézs 6:1-3 szakaszait! Milyen szavak ismétlődnek ezekben az igékben? Hogyan erősödik a jelentőségük az ismételt fogalmak által?

A héber író többek között úgy hangsúlyozhatta ki Isten valamely tulajdonságát, ha azt háromszor megismételte. Amint a teremtéstörténet leírása elérkezik Isten teremtői munkájának csúcsához, a szöveg kiemeli a megteremtett emberiség egyedi fontosságát. A bara – „teremteni” ige mellett mindig Isten jelenik meg alanyként. Egyedül Istennek van hatalma teremteni úgy, hogy ehhez kellene neki már eleve létező anyag. Itt az Ige az ember teremtését írja le: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1:27, RÚF). Figyeljük meg a „teremtette” szó háromszori ismétlését! Mózes ezáltal hangsúlyozta, hogy az embert Isten teremtette, méghozzá a saját képére. Ez volt számára a hangsúlyos. Ézsaiás látomásában, az elhívásakor szeráfok ismétlik a következőt: „Szent, szent, szent a seregeknek Ura” (Ézs 6:3). A hangsúly a csodálatos Isten szentségén van, akinek a jelenléte betölti a templomot. Ezt a szentséget tükrözik Ézsaiás szavai is, aki a Mindenható jelenlétében áll: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim” (Ézs 6:5, RÚF)! Még egy olyan próféta is, mint Ézsaiás, összerezzen a saját méltatlansága miatt, amikor szembesül Isten szentségével és jellemével. Láthatjuk, hogy már jóval mielőtt olvashatnánk Pálnak az ember bűnösségéről és a Megváltóra utaltságáról szóló fejtegetését (Róma 1–3. fejezetek), a Biblia bemutatja az emberiség bukott természetét egy „jó ember” példája révén, mint Ézsaiás. Dániel próféta könyve 3. fejezeté­ben is találunk példát egy kifejezés ismétlésére (különféle variációkkal), ahol a „Nebukadneccar által felállíttatott szobor” jelenik meg (Dán 3:1–3, 5, 7, 12, 14–15, 18). Ez a fejezet tízszer ismétli meg ezt a kifejezést vagy valamelyik változatát, hogy bemutassa: a király szembeszegült azzal, amit Isten kinyilatkoztatott neki Dániel által (Dán 2:31-45). A hangsúly itt az emberi igyekezetre kerül, hogy önmagát tegye imádat tárgyává, istenként imádja magát, szemben az egyetlen igaz Istennel, aki egyedül méltó az imádatra.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: