A SZENTÍRÁS IRÁNYADÓ NORMÁJA

A hetednapi adventisták kezdettől fogva a Könyv (a Biblia) népének tekintették magukat, ami azt jelenti, hogy a Bibliában hívő keresztények vagyunk. A Sola Scriptura (egyedül a Szentírás) elvét valljuk, vagyis elismerjük a Biblia sajátságos tekintélyét. Egyedül a Szentírás a döntő szabály a teológiánkban, ez a legfőbb tekintély az életünkre és a hitelveinkre nézve. A Bibliához képest alárendelt az egyéb források szerepe, mint a vallási tapasztalaté, az emberi logikáé vagy a hagyományé. Valójában a Sola Scriptura elvének kell őriznie a Szentírás tekintélyét attól, hogy az egyháztól és az egyházi magyarázattól függjön. Ez zárja ki annak lehetőségét, hogy az értelmezési normák a Biblián kívülről eredjenek.

Olvassuk el 1Kor 4:1-6 vereseit, különösen a 6. verset, amelyben Pál azt tanácsolja, hogy ne menjünk „túl azon, ami meg van írva”! Miért olyan fontos ez a figyelmeztetés a hitünkre nézve?

Nem menni túl azon, ami meg van írva nem zárja ki azt, hogy más tanulmányozási területekről származó véleményeket kölcsönzünk, mint például a bibliai régészet vagy a történelem köre. Más területek is megvilágíthatnak egyes bibliai kérdéseket és szentírási háttereket, ezáltal segíthetnek jobban megérteni a bibliai szövegrészt. Nem zár ki más eszközöket a magyarázat terén, pl. lexikonok, szótárak, konkordanciák és egyéb könyvek vagy kommentárok használatát. A Biblia helyes értelmezésében azonban a Szentírás szövege előnyt élvez minden más megközelítéssel, tudománnyal és másodlagos segítséggel szemben. Más nézeteket gondos mérlegelésnek kell alávetni a Szentírás egészének az alapján. Határozottan kijelenthetjük a Sola Scriptura elvének gyakorlása kapcsán, hogy amikor a hitünk értelmezése közben valamilyen ellentét merül fel, akkor csak a Szentírás bír olyan tekintéllyel, amely az összes többi forrás vagy egyházi hagyomány fölött áll és ítélhet azokkal kapcsolatban. Nem mehetünk túl azon, nem léphetünk fel az ellen, ami meg van írva a Bibliában. Az igazi kereszténység és a meggyőző evangéliumi prédikálás kérdésében az a döntő, hogy megfigyelhető-e a Szentírás tekintélye iránti szilárd elkötelezettség.

„A földön minden írás és hitelv igazi ura és mestere egyedül a Szentírás” (Luther’s Works. 32. köt., Philadelphia, 1999, Fortress Press, 11-12. o.).

Olvassuk el ApCsel 17:10-11 szakaszát! Hogyan mutatnak rá ezek a versek arra, amiről itt szó van: a Szentírás elsőségére?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: