SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 8:20; Márk 12:10, 26; Lukács 24:27,

44-45; 1Korintus 4:1-6; 2Timótheus 1:13; Titusz 1:9

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:12, RÚF).

Az „egyedül a Szentírás” (Sola Scriptura) protestáns jelmondat a teológia egyedüli normájaként és meghatározó forrásaként emeli ki a Szentírást. A római katolikus teológiával ellentétben, amely a Szentírást és a hagyományt hangsúlyozza, a protestáns hit az „egyedül” kifejezést tette hangsúlyossá, azaz a hit és a tantételek kérdésében egyedül a Szentírás a legfőbb tekintély.

A Biblia adott a reformációnak meghatározó erőt és tekintélyt a Róma, valamint az évszázadokon át tanított tévedések elleni fellépéshez. A Szentírás allegorikus értelmezésével szemben, amely szerint a bibliai kijelentésekbe többfajta értelmezést lehetett beleolvasni, a protestáns reformátorok a nyelvtani-történelmi értelmezést hangsúlyozták, komolyan véve a bibliai szakasz nyelvtani és szó szerinti jelentését.

Ezen a héten részletesebben vizsgáljuk meg a Sola Scriptura elvét. Megtanuljuk majd, hogy ez magában foglal olyan bibliaértelmezési elveket, amelyek elengedhetetlenek Isten Igéjének helyes megértéséhez. Protestánsként a legfőbb hitelvi tekintélynek kell tartanunk a Bibliát.